A Rózsa Neve

vég ez

Hozd el nekem az ördög három hajszálát; ez az elő kívánságom. Tudd meg, melyik a legszerencsésebb óra az éjszakák és a nappalok váltakozásban; ez a második kívánságom. A harmadik meg az, hogy mondd meg nekem, mi a különbség szegény és gazdag között. Egy évet adok neked, az esztendő utolsó napján állj elébem, hadd tudjam, mit végeztél.

Illata: Chanel No19, EDT
A seprűkötő fia, belga népmese In: Boldizsár Ildikó: Esti mesék fiúknak, Móra 2015.

Mesékben három kívánság dukál, három nap egy esztendő. Akár milyen hosszú is volt, a végére járni idén is sikerült.
Az parfüm befejezett munkák, kiolvasott könyvek illata.
Jó érzés benne lenni.
Holnaptól új kívánságok jönnek.

Boldog új esztendőt!

szökkenj

Nyugtalanul aludt az éjszaka a nagy bükkfa. Nem is aludt jóformán, csak sóhajtozott. Alig várta, hogy megvirradjon, hogy szétnézhessen a tájon.
Hunyorogva nézett szembe a kelő nappal.
– Bikmakk, bikmakk! – ébredtek a mókusok is vígan ugrándozva.
Maga alá tekintett az öreg erdő. S hát mit kell látnia: csupa makk, frissen hullott bükkmakk az avar. Annak örültek úgy a mókusok.
– Bikmakk, cseremakk, mogyoró! – ujjongták a mókusok.
S az öreg erdő látta, hogy magányos társa, a tölgy is, amott a tisztáson, tanácstalanul tekint körül.
– Mi történt, szomszéd? – szólt át a bükkerdő a tölgyfának.
– Világgá ment a nyár – felelte a tölgy helyett a mogyoróbokor.
– Világgá, világgá ment – sóhajtott most már a tölgy is.
S már látták is mindannyian a nyár lába nyomát végig a patak mentén húzódó hosszúkás réten.
Kikerics virított mindenütt a nyár nyomán.
Füttyszót is hallottak. S látni vélték, mintha egy úrfi forma ugrált volna kikericsről kikericsre, de olyan könnyedén, hogy a finom szirmok meg se rezzentek alatta. Makkot, mogyorót csörgetve táncolt a falu felé.
Az ősz volt.
Bizonyára a diószüretre sietett.

Kányádi Sándor: Világgá ment a nyár:
Illata : Sun Embrace, Balint Parfums

Diószüretre kelni egy olyan verőfényes reggelen mint a mai, ihletett állapot; -nem csak ilyesmiket írni, hanem - a kertben lenni, maradni, élni, kedvenc parfümöt fújni, örülni nagyon, és mélyre szívni a reggelek talán utolsó dió illatát.
A mókusok felénk későn kelők, tudják, hogy a dió és a fa nekik is terem, nem sietnek és nem is tartanak tőlünk, lehet ők is elégedetlenek a fekete termésburkokkal? Az illat, a reggel így is hiánytalan.
A parfüm egy tökéletes nap koronája. Mire bemegyek a kertből leszárad a bőrömön, felidézve a nyár és az élet minden teljességét kínáló örömét. Füttyszó, tánc és szökellés ez az illat.

megváltva

Ne engedj kísértésbe esnem, ó Margaríta,
válassz el ujjaidtól, melyek tű módra bölcsek,
válassz el kivirágzott törzsed tojáshajától,
a legszebb paripától válassz el, mert te tudsz csak.
Szabadíts meg a mézes túlvilági utaktól,
hogyha egy fa tövében a pejparipa vár rám,
távoztasd tőlem el karmát a vasderesnek,
és a fahéjszín kanca nárdus-illatú hátát.
Föld tőre, ég almája és ama drága ösvény
nehogy az útjukat kart karba öltve járják.
Ne hagyj virág-borított tereiden rohannom,
ne tiporjak fatális füvedre, Margaríta;
rejtelmes vizeidben tajtékot sose verjek,
és azúr köveidből szikrát sose szakítsak.
Téríts el vizeidtől – alkohol még a fürtben –
vérvörös pipacsodnak heves zuhatagától,
tüskés szederbokortól, árkaitól az útnak,
az arany viperától, mely tekereg az ágon.
Téríts el a nyilaktól, a görbétől s vonaltól,
és a lomb hintájától, mely magas és virágzó.
Te vagy a tejfa és a fügefa és az Éden
az éber tüzek házad felégetni kívánják,
kertjeid átkutatni, tiporni selymes éked:
Margaríta, emeld fel varázshatalmú pálcád,
és a reám acsargó makacs kígyótól védj meg!

Juvencio Valle: Az éden fája, fordította Tótfalusi István, in: Hová mégy a nyárban, modern chilei költők, Európa 1979. 65. oldal
Illata: nárdus, Nardus Indica o.e.
kép: Rebecca Rebouché

Csoda történik🌟

Csoda történt, angyaltollakkal telít***e a földet az ég,
Fényes szárnyasok jöttek a városba, hogy a gyermeket kézbe vegyék.

Csak egy éber csillag követte őket,
bújta az ágak csonthegyét,
felvillanó örömétől látható lett a mennyei rét.

Odaindul a pásztor a nyájával, oda röpteti őket a szél.
Felhőbundába bújnak a bárányok,
gyapjúkendőbe süpped a tél.

Ha az éber csillag nyomába érnek,
megpendül léptük az ághegyeken.
A mező fölé lobbanó pásztortűz fénye
szétárad az egeken.

Kovács Gáborján : Csoda történt
Illata: Light, Anya’s Garden
M.: https://youtu.be/b7maYmQ77D4?si=CU0ttCiDTfFg5IoS

A vers és a költő kedvencek kedvence.
Az illat csoda. Mennyei rétek, kertek illata. Mézes, fényes boldogság. A bőrömön meleg otthonos p***a.

Kívánok boldog, csodákkal bíztató karácsonyt, sorsotoknak éber csillagot!

elragadtatás

És a napfény az új, vad zivatar után olyan gazdagon dől be az ablakon, mintha szobám minden pontján valóban igazi arany boldogságot találna. [..]
Én Te akarok lenni. Nem akarok olyan álmokat, amelyek Téged nem ismernek, és nem akarok olyan vágyakat, amelyeket Te nem akarsz vagy nem tudsz teljesíteni. Nem akarok megcselekedni olyan t***et, amelyet Te nem dicsérsz, és nem akarok ápolni olyan virágot, amely Téged nem díszíthet; nem akarok köszönteni olyan madarat, amely nem ismeri a Te ablakodhoz vezető utat, és nem akarok inni olyan patak vizéből, amely még csak nem is ízlelte meg a Te arcod mását. Nem akarok olyan országba menni, amelybe nem a Te álmaid mentek el idegen csodatevőként, és semmiféle kunyhóban nem akarok lakni, amelyben Te nem pihentél meg. Semmit nem akarok tudni arról az időről, amely előtted töltötte meg a napjaimat.

R.M.Rilke levele Salome-hoz, részlet
Illata: Teint de Neige,EDT, L. Villoresi
M. : https://youtu.be/mXNvHEs3jAU?si=Z7qEOrx13l-VfhG4

Lillafüredi meglepetés túránk szikrázó napfényben.
A fákról szitáló és a lábunk alatt ropogó hó élményét csak az elragadtatás nyelvén fejezhetem ki.
Kedvenc költőm és havas téli napokra tartogatott illatom úgy tartoznak össze, mint hozzám; szorosan, rózsás kedvvel, jövőlátó öröklétig.