ENTER

👌 Csatlakozz te is a KicsiNagykövet 2024 kihíváshoz, jelentkezz még ma és egy életre szóló élménnyel leszel gazdagabb!

📢 Kattints a linkre ⬇️⬇️⬇️ https://kicsinagykovet.hu/regisztracio/

🩵Minden megosztást köszönünk ❤️ - 📢 a !

Találkozzunk októberben a vármegyék székhelyein - kövessétek a programot -

🚀TEHETSÉGGONDOZÓ PROGRAM LETTÜNK💥

A hétköznapok legnagyobb részét az ember a munkahelyén tölti, a csapatban, éppen ezért egyáltalán nem mindegy, hogy milyenek a csapatot alkotó egyének. Emellett a kollégák viselkedése és személye a légkörre és a munkára is kihat.
Korábban már boncolgattuk, milyen förtelmes főnökök vannak, és azt is, hogy milyen egy jó vezető. De az egyensúly kedvéért, és a munkahelyi viselkedésminták kimeríthetetlen témája miatt néhány pontba összeszedtük az idegesítő kollégák „típusait”.

1. A lusta
E kategóriának a definiálása igen egyszerű: az a kolléga, aki nem nagyon akar dolgozni. Félóránként kitalál valami indokot, hogy épp nem a munkával kelljen foglalkoznia, legyen az kávé- vagy teaszünet. Pasziánszban ő tartja a rekordot és a határidők miatt sem stresszel sokat. Aktivitásának hiánya akkor is megmutatkozik, ha értekezleten felvetődik, hogy lenne egy plusz feladat, amit valakinek meg kellene csinálni. Ha minden tekintet őt szuggerálja, akkor se fogja elvállalni.

2. A fagyigép
Naprakész információkkal rendelkezik arról, hogy ki kiről mit mondott a másik háta mögött, és ugyan állítja, hogy benne úgy vesznek el a hallottak, mint feneketlen kútban az érmék, valahogy mégis visszajutnak a mondatok a kibeszélt ember fülébe. Sőt, még hozzá is költ néhány frappáns megjegyzést, ami egyetlen beszélgetés során sem hangzott el, viszont a kreált kiegészítésekkel és ferdítésekkel még jobban meg lehet keverni azt a bizonyos fagyit.

3. A „jól van az úgy”
Vagy, ahogy felénk mondani szokták: ott egye meg a fene. Az ilyen típusú kolléga számára a maximalizmus teljesen ismeretlen fogalom, ahogyan a precíz, pontos munkavégzés is. Igaz csak hetven százalékosra sikerült megoldania a feladatot, de nem öl bele plusz energiát abba, hogy még azt a maradék harminc százalékot is hozzátegye. Inkább csak legyint, hogy jól van az úgy, és ezzel a problémát megoldottnak, a feladatot elvégzettnek tekinti. A pedáns emberek számára ez a kategória az összes közül a legelviselhetetlenebb.

4. A túl buzgó
Reggel kávéval várja a főnököt, minden kollégáját hatalmas bokrétával köszönt a névnapján, és az értekezletekre két tálca sütivel érkezik. Óránként felteszi a „Nem fázol? Nincs meleged? Nem vagy éhes?” kérdéssorozatot a munkatársainak. Lesi a lehetőséget, hogy valakinek a kedvében járhasson. Az egymásra figyelés, a kedvesség és a gondoskodás persze mind nagyon jó tulajdonságok, de amikor ezt már valaki olyan magas szinten űzi, hogy a körülötte lévők számára frusztráló, nyomasztó és kellemetlen, ott már másról van szó. A szakirodalom és Rácz Tünde pszichológus szerint ez a magatartásforma a függő személyiségekre jellemző, akik számára túlságosan fontos, hogy mit gondolnak róla mások.

5. A szájhős
Nála az önmarketing nagyon jól működik, csak nincs mögötte teljesítmény. Mindent tökéletesen csinál és mindent megold, legalábbis amíg csak beszélni kell róla. Ő az, aki saját elmondása szerint mindig rengeteget dolgozik, méghozzá hatalmas profizmussal, csak ez valahogy nem látszik. Emellett előszeretettel hangoztatja, hogy mindent neki kell csinálnia, utalva arra, hogy sajnos más nem rendelkezik olyan kvalitásokkal, mint ő. Ha nagy sikert arat egy feladat, amibe épp csak belepiszkált, azonnal magáénak érzi az elismerést.

6. A kritikus
Egyetlen dolog csak a biztos: mindegy mit csinál az ember, a kritikus kollégája sokkal jobban csinálta volna. Nem azért, mert ő a szakma csúcsa, csak más munkájában azonnal megtalálja azokat a részleteket, amiket jobban is lehetett volna. Jellemzően, ha a kritikus munkatárs csak fele annyit foglalkozna a saját munkájával, mint a máséval, sokkal nagyobb hasznára lenne a csapatnak.

7. Az uszító
Ez a típus sosem konfrontálódik, inkább kerülő utat választ: hergeli és uszítja a többieket, hogy álljanak ki egy ügyért. Amikor pedig ez tényleg megtörténik, és sarkukra állnak a felbőszített munkatársak, akkor ő csendesen megbújik a háttérben. Sosem vállal nyílt konfliktust.

8. A „nem így szoktuk”
Bizonyos szintű stabilitás szükséges, és sok esetben biztonságot nyújt. De hogy egy megoldás csak azért rossz, mert az nem úgy szokták csinálni, az viszont már a rugalmatlanság, és a kreativitás hiányát tükrözi.

9. A „kellett volna”
Tőle gyakran hallhatjuk azt a mondatot, hogy: ezt nem így kellett volna. De ha tudja, hogy kellett volna megcsinálni az adott feladatot, akkor miért nem mondta korábban? Ez a kérdés örökre megválaszolatlan marad.

Szakértő szerint
Rácz Tünde pszichológus arra hívja fel a figyelmet, hogy egy munkahelyi környezetben természetes dolog, hogy vannak olykor súrlódások, és ez önmagában nem probléma. A nézeteltéréseket viszont nyíltan meg kell beszélni, fel kell vállalni a konfliktust. Az is sokat segít, ha világos, mindenkire érvényes szabályok vannak, mert akkor nincs lehetőség a kerülőutakra. A szabályok kijelölése viszont már vezetői feladat, csakúgy, mint az ellenőrzés, hogy valóban a megbeszéltek alapján működnek a dolgok. „Egy konfliktusnál azt is meg kell vizsgálni, hogy mennyire mélyek a lövészárkok. Előfordulnak néha akkora különbözőségek is, amit már nem lehet helyrehozni

Mark Twain egyszer elárulta, hogy több mint három hétig szokott készülni egy spontán beszédre. Ez a modern perezentációkra is igaz, és van még 10 aranyszabály.
Teljesen mindegy, hogy a vállalati menedzsmentnek tartasz-e e prezentációt, vagy a startupodat akarod eladni a befektetőknek, a fő szempontok ugyanazok

Ezek pedig a következők:
Alkalmazd a 10-20-30 szabályt
Ha Power Pointot használsz, ne legyen 10-nél több slide. (Prezi esetében valószínűleg szintén ajánlott a fő prezentációs elemek számának hasonló korlátozása, hogy a közönség könnyebben be tudja fogadni a lényeget. – a szerk.) Az előadás ne tartson tovább 20 percnél – ennyi ideig tartó koncentrálás után exponenciálisan hanyatlik a közönség érdeklődése –, és a szövegben használt betűk mérete legalább 30 pontos legyen. Ez a hármas szabály lehetővé teszi, hogy mondandód lényegét röviden és tömören át tudd adni mindenkinek.

Ne tanuld be szóról szóra
Érdemes egyszer leírni az egész prezentáció szövegét, de ha szóról szóra betanulod, annak több buktatója is lehet. Úgy fog hatni az előadás, mintha felolvasást tartanál, és könnyen lefagyhatsz, ha valamelyik szó hirtelen nem jut eszedbe. A főbb gondolatokat kell alaposan megjegyezni, s a szöveg nagy része nyugodtan improvizálható. Így természetesnek fog hatni, különösen akkor, ha ugyanazt a prezentációt többször kell megtartani.

Gyakorold több mint ötvenszer
Elég ijesztően hangzik, de akkor fog gördülékenyen menni a prezentáció, ha legmélyebb álmodból felkeltve is elő tudod adni. (Persze ha kisebb beszámolót tartasz a szűkebb csapatnak, nem kell ennyire rákészülni.) Ha nagy a tét, gyakorolj idegen hallgatóság előtt is, hogy megszokd a szituációt.

Legyen határozott a be- és kilépőd
Rögtön az előadás elején meg kell ragadni a közönség figyelmét, ezért nem jó, ha berohansz és elkezded hadarni a szövegedet. Megfontoltan állj oda a hallgatóságod elé, tarts egy kis szünetet, létesíts szemkontaktust néhány emberrel, és csak ezután fogj hozzá. Ugyanígy a végén tarts szünetet, hordozd végig a tekinteted a közönségen, és köszönd meg, hogy meghallgattak.

Kezdd egy jó sztorival
A TED előadóinak módszere mindig beválik: egy érdekes, sokszor vicces történettel kezdik az előadást, ez a felütés felkelti a közönség figyelmét a téma és az előadó iránt, és megadja az alaphangot. Arra ügyelj, hogy olyan legyen a történet, amelynek tanulságával mindenki azonosulni tud. (Egyébként nézz meg minél több TED előadást, ennél jobb iskola nincs, ha prezentálni szeretnél.)

Csak nyugalom
Ha közönség előtt kell megszólalni, az emberek többsége ideges lesz, ezért gyorsabban és magasabb hangon beszél a kelleténél. Ez azt sugallja, hogy az előadó tapasztalatlan, és a közönség emiatt nem találja majd hitelesnek az előadást. Beszélj sokkal lassabban, mint amennyire szükségesnek gondolod, mert valószínűleg ez lesz az a sebesség, amely az előadáshoz kell.

Légy közvetlen
Akár egy ötletről, a cégedről vagy a havi termelési mutatókról tartasz beszámolót, igazából saját magadat kell eladnod. Ez sokkal könnyebb akkor, ha a hallgatóság megkedvel, mert sokkal fogékonyabbak lesznek a mondandódra. Ezért közvetlennek kell lenned: mosolyogj, időnként iktass be egy-egy poént, legyél lelkes a témával kapcsolatban és sugározzon rólad, emnnyire örülsz, hogy végre ott állhatsz a többiek előtt. Persze mindez természetes kell hogy legyen, mert bármilyen erőlködés ellentétes hatást ér el.

Hangsúlyozz és tarts kis szüneteket
A jó prezentációnak megvan a maga dinamikája. A fontos momentumokat megfelelő hanghordozással ki kell emelni, utána kis szünetet tartva, hogy a közönség megemészthesse a hallottakat. Ugyanígy a fontos részek előtt kis szünettel jelezni kell, hogy „most tessék figyelni”. Ha elhangzott egy jó poén, szintén szünet következzen, hogy a hallgatóság nevethessen, így lazíthat és rákészülhet a következő lényeges momentumra.

Háromszor add elő a fő üzenetet
Mondandód lényege akkor ragad meg a hallgatóság emlékezetében, ha háromszor előadod, persze nem papagáj módjára. Először áruld el, miről szeretnél alőadni, aztán fejtsd ki pontról pontra, majd előadásod végén emlékeztesd a közönséget, mit hallottak.

Készülj fel a kérdésekre
A prezentáció után valószínűleg kérdések fognak következni. Ezekre ugyanúgy fel kell készülni, mint magára az előadásra. A legnehezebb felmerülhető kérdéseket írd össze és a válaszokat gyakorold, hogy ne hozhassanak zavarba. Számíts arra is, hogy néhány állításoddal esetleg nem fognak egyetérteni, ezért szellemesen érvelned kell majd álláspontod védelmében.

Egyetemi éveim alatt megtanultam, hogy a legtöbb problémám olyan, amibe már mások is
belefutottak korábban. Jó eséllyel profin megoldották USA-ban és könyvet is írtak róla.

Gyors Google keresés és több ajánlás átolvasása után találtam rá a módszerre, aminek ígérete a
stresszmentes eredményesség volt. Még maradi olvasó időszakomban voltam, ezért a könyvet papír formában rendeltem meg. Meg is hozta a posta:

David Allen’s Getting Things Done

Először 1 nap alatt, másodszor 1,5 nap alatt olvastam végig egymás után, folyamatosan jegyzetelve. Meggyőzött, amit írt, így belevágtam a megvalósításába.
Éreztem, hogy kell egy eszköz, amivel kézben tartom az életem.

A módszer lényege, hogy a sok apróságot és idegesítő dolgot, amit fejben tartasz: ÍRD LE!

Ne arra használd az agykapacitásod, hogy saját magadat nyaggatod folyamatosan (a kis belső hang, ami a legmeglepőbb pillanatokban szokott rám szólni, hogy venni kéne már új patront a nyomtatóba), hanem légy ott, ahol épp vagy, koncentrálj arra, amivel épp foglalkozol.

Ezt csak úgy lehet hatékonyan, ha minden más biztos helyen van, de nem épp a fejedben.
Ehelyett legyen minden egy olyan rendszerben tárolva, amiben valóban megbízol.