acb ResearchLab

A singular voice of both the Yugoslav and the Hungarian Neo-avant-garde movements, Ladik Katalin’s work is one of the greatest rediscovery of recent years. Her visual and sound poetry and performances are based on the intersection of body and language, but also of sound and image. Although she has been questioning traditional gender roles and woman archetypes in her practice, her soft feminist approach diverged from radical feminist practices of the time and of the region, and brought a new perspective to the avant-garde discourse in both Yugoslavia and Hungary as well.

“[…] because of my multicultural environment and the fact that I wrote in Hungarian […] I would have liked my poetic messages or poems to reach other cultures in other languages, too. But there were problems of translation. […] So I thought that I’d try to solve this problem of translation myself in a way that at least part of the message would reach other cultures and languages. So that language wouldn’t count so much. This was how I reached another dimension in parallel with written poetry: the world of images, visual poetry or collages, and sound poetry. These things ran concurrently and from the mid-sixties, I had already started this recitative style, while I was inspired by folk culture in this too.” - the artist states.

Ferenc Ficzek’s life was short (1947-1987), but prolific. Over a decade of his artistic production was associated with the Pécs Workshop (1969-1980). In his practice, Ficzek focused on the contexts of light and shadow, often using projection and montage in his photos, textural ink spraying in his paintings and enamel pieces, as well as applications in his shaped canvases. In each of his pieces, he studied the changing plastic quality of geometric and organic shapes, and varying light conditions creating the illusion of movement.

“With light, I can come round the object in front of me, but its dimensions, revealing themselves through movement, are transitional, continuous and intangible. With the help of light projection, I can record these transitional dimensions, I can project them onto each other and I can connect these light profiles or shadow profiles with seemingly no image with my imagination. The mystical and often incomprehensible light section of the object originates from the object and the lighting device, which refers, in this form, to a sort of situation constructed in advance. The plastic reality, the light-shadow reality of the projection on the transparent discs fostered the observation and the description of the endless line of unknown visual effects and opened up the endless possibility of shaping/framing before me” – he explained.

Két hónappal ezelőtt bemutattuk az acb ResearchLab kiadványát, Kuchta Klára munkásságát áttekintő könyvünket. A bemutatóról készült felvétel a mai naptól elérhető a honlapunkon, ahol a kiadvány lapozható és meg is rendelhető: https://acbgaleria.hu/shop/publications/kuchta_klara_publication

A beszélgetés résztvevői:
* Kuchta Klára, képzőművész
* Bendzsel Miklós, a HIPO (Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala) volt elnöke, címzetes egyetemi tanár, az EASA tagja, a kötet egyik szerzője
* Kopeczky Róna, az acb Galéria munkatársa, a kötet szerkesztője és egyik szerzője
* Lukács Viola, független kurátor, a kötet egyik szerzője

A beszélgetést Balázs Kata, az acb ResearchLab vezetője és a kötet szöveggondozója moderálta.

Videó: Bognár Benedek

/////////////

A Szilvitzky Margitról szóló könyvünk után egy újabb, a magyar progresszív textilművészet jeles képviselőjének életművét bemutató publikációnk jelent meg, amely Kuchta Klára (sz. 1941) nemzetközi karrierjének és az elmúlt ötven évnek különböző állomásait tanulmányozza és tárja fel. Kuchta Klára hatvanas-hetvenes évek fordulóján, Magyarországon hozta létre textilműveinek nagy részét, amelyek a falikárpit műfajától eltávolodó, intézményi és formai kereteket tekintve is függetlenedő textilművészet egyedi látásmódú, nemzetközi kiállításokon is szereplő, tekintélyes méretű darabjai lettek. A hetvenes években, a Genfbe költözött Kuchta konceptuális ihletésű, a hajhoz társítható társadalmi-gazdasági, valamint nemi normákat tematizáló, kritikai éllel készült fotói, kutatás-alapú művei intermediális szemléletről tanúskodnak; ezek közül az egyik legikonikusabb az 1978-as Velencei Biennálés részvétele, amelynek során a "velencei szőke" jelenségét vizsgálta, és a hajszőkítés reneszánsz kori gyakorlatát elemző és felelevenítő performanszban valósította meg. Az életművében mindegyre erősödő fotográfiai alapú, mozgóképes vagy fényinstallációkban létrehozott optikai analízisek határozták meg Kuchta művészetét az elmúlt években, amely a magyar közönség számára sem volt ismeretlen: a nyolcvanas években a székesfehérvári István Király Múzeumban és a budapesti Ernst Múzeumban állított ki. 2004-es Kiscelli Múzeumbeli kiállítását követően az acb Galéria 2018-ban rendezte meg korai textilműveiből rendezett bemutatóját, amelyet a tavalyi acb Attachmentes, a haj ciklusának szentelt kiállítása követett. Ennek alkalmából készült ResearchLab-kiadványunk is.
A könyv Sophie Costes, Alexandre Fiette, Kopeczky Róna, Passuth Krisztina, Bendzsel Miklós, Lukács Viola tanulmányaival és Fabienne Bideaud interjújával követi végig Kuchta Klára életművének állomásait. A kötetet Kopeczky Róna szerkeszt***e, olvasószerkesztője Balázs Kata volt, Borus Judit lektorálta, és Kozma Dániel tervezte meg. A könyv a Pauker Nyomdában készült. Támogató: Nemzeti Kulturális Alap.

/////

Kuchta Klára az Iparművészeti Főiskola textil szakán folytatta tanulmányait 1963 és 1968 között. Miután 1968-ban elvégezte a főiskolát, a szizálkender növényi rostjainak plasztcitása és térbeliségének lehetőségei kerültek vizuális érdeklődésének középpontjába, nagyméretű faliszőnyegeket és kárpitokat hozott létre az anyagból. Kuchta aktívan részt vett a késő hatvanas évek magyar textilművészetének formai és konceptuális megújításában, ami lehetővé t***e, hogy a médium túlnőjön hagyományosan dekoratív megítélésén és az absztrakt művészi kifejezés csatornájává váljon, ezzel is ellenállva a hivatalos esztétikai ideológia által támogatott szocialista realizmusnak. Miután 1971-ben a svájci Genfbe költözött, Kuchta Klára művészete konceptuális fordulatot vett, amikor megfogalmazta szocio-gazdasági Art Manifesto-ját 1974-ben, és a haj történeti, kulturális, gender, társadalmi és gazdasági szempontú vizsgálatának szentelt tízéves ciklusba kezdett. Eleinte alapanyagként használta a hajat szőtteseihez és festményeihez, átmenetet képezve textilművei és konceptuális periódusa között, majd munkái fokozatosan a haj társadalomkritikus megközelítése felé tolódtak el fotósorozatain, performanszain és videó-munkáin keresztül, melyek egyben a svájci videó-művészet úttörői közé is helyezték Kuchtát. Ezt a ciklust követően a fény, az árnyék és a tükör/tükröződés került érdeklődésének középpontjába. Ebben az időszakban a művészet tudományos megközelítésén keresztül fizikai létezésének minden nyomát és lenyomatát feloldotta.