Flowrun

Képzeljétek, egy kicsit ma van a
7. edzői születésnapom. 😊
De miért "kicsit"?

A Flowrun születését 2018-ra datálom –
amikor elkezdtem futóknak segíteni, saját tapasztalataim alapján, abban, hogy tudatosabban eddzenek. (Ebben az évben kezdtem el a Testnevelési Egyetemet is.)

2019-ben kaptam az első edzői „érmemet” – a Szekszárdi Borvidék Félmaratonról, az unokatestvéremtől, Lacikától, akinek a felkészülését segít***em.

2022 pedig a hivatalos dátum: amikor papírforma szerint atlétikaedző lettem.

Szóval egyszerre 8. 7. és 4. születésnap. 😊

És ez az érem, számomra:

EMLÉKOSZLOP
Élőn tartja bennem az érzést arra, milyen időtálló és értékes számomra a kapcsolat az unokatesómmal, aki a nehéz pillanatokban is ott van, (pl. ő hozott haza a támadás után a kórházból, és ő volt ott velem, mikor a felfüggesztés okán behívtak az Atlétikai Szövetséghez, letetették egy másik helységben a telefonjaikat és igyekeztek félelmet kelteni...) és akivel a jelenben is vannak közös terveinknek.

MÉRFÖLDKŐ
Ami segít látni a bejárt utat, és emlékeztet, hogy honnan indultam - és mikor. 🙂

PECSÉT
7 év...
Egy szimbolikus, mesékből ismerős szám – ami a Bibliában teljesség száma, élettan szempontjából pedig a megújulásé.

Asszem az összes érmem emlékeztetőül "használom":
hogy az ember a lényeg és csak utána jön a célja vagy az eredményei.
..és hogy a futásnak azt az oldalát szeretném megmutatni, ami teljesebbé teszi az életet.
Persze, gyorsabb és erősebb leszel, de a célom, hogy mindeközben önazonos legyél.💚

Minden a 4 nap küldték a képeket,
és mindegyiken ragyogtak.

Tudtam, hogy megcsinálják,
azt is, hogy jól választottak cél:
s nem legyőzni akarták a távot,
hanem átélni.

Mondhatnám, hogy ezek a pillanatok a szenvedélyem, a célom és az
inspirációm a munkámban,
de nem csak ez.
Egy harmonikus, de vagyány, önazonos, erősségeket feltáró és megélő felkészülési időszak, ahol nem egy pillanatért dolgozunk, hanem egy életminőségért.

Köszönöm a bizalmat csajok Zsuzsanna Uzon Poórné Szép Marianna !

Remélem, nem fogyott el a türelmetek, mert most jön Zsuzsi rövid összefoglalója, amit a Flowrunners csoportból engedett megosztani:

"Mondhatom, hogy a futás
az egyik legjobb barátom.
Nincs egyenlőtlenség, nem vár mást tőlem, mint ami vagyok. Szintiszta tükröt tart elém.
A futásnak annyi mindent köszönhetek, nagyon jó élményeket és nagyon jó futó barátokat!

Így készült ez a kép!
Négy nap futás után!
Hogy jutottam idáig?
Az edzőmmel, Vikivel!
Az edzőm szereti, ha van egy konkrét verseny és arra készülünk.
Én arra a következtetésre jutottam, hogy versenyre most egy ideig nem vágyom, de ne tudok lemondani az edzővel való futásról és tudjátok miért.
Mert ő tudja, amit én nem!
Mikor mennyit hogy bír a testem és így kevesebb futással is jobb kondit tudok elérni.
A verseny helyett lehet esetleg ez a cél?
Az egészségem és a kondim megtartása? Szerintem ez sem kis feladat!


Nekem ez egyedül tuti nem megy!"

Fotó: Balaton Szupermaraton (BSZM) 2026

Az utolsó mondatban a "kis" szót gondolatban helyettesítsétek a "szuper"-rel. 😉

Nem szeretem a túl kontrasztos sztorikat, mert csoda-szerűen, szinte bagatelizálva jelenítenek meg alázattal , szorgalommal, hosszútűréssel, lépésenként bejárt életút szakaszok.

Mégis megkértem István Bikkes ha osszák meg nyilvánosan, ami annyira motiváló volt nekünk a Flowrunners csoportban.

István önerőből t***e meg az első terepfutásig vezető utat. Kb. 2 év alatt, több, kb. testtömegebfelét maga mögött hagyva, otthoni futópadján eddzve.

Óriási inspiráció számomra a vele való közös munka, mert iszonyatosan lelkes, elkötelezett, szorgalmas, és miután eddig egy egyre csökkenő, de jócskán 60+ kg-s súlymellénnyel edzett, bitang erős, edzett ízületekkel.
Szóval tuti fogtok, fogunk még róla hallani...

Így ír élete 2. futóversenyéről:

Ma sikerült lefutnom a kitűzött célt. Tavaly ilyenkor sok problémával és jelentős túlsúllyal küzdöttem. A gondok, nehézségek hát azok vannak meg jönnek.
Ám a legfontosabb ma mikor kint voltam az erdőben és futottam lefelé egy olyan terepen ahová nyáron fel sem bírtam vona menni az agyam teljesen kikapcsolt.
Csak én az út meg az erdő.😊
Fantasztikus érzés volt.
Köszönöm, hogy itt lehetek és megoszthatom veletek az örömöt. Köszönöm Makai Viktória a segítséget, bátorítást.
Ma egy kis ember hatalmas napja volt.