Random_Vers

ágra és miért pont 1996 tavaszán? Talán azért, hogy a kibontakozó érzéseket, gondolatokat szabadon megfogalmazhassam, megoszthassam megismerve és azonosulva egy olyan közeggel, amely befogadó, egyben megértő és magával ragadó:

Az új, dallamos nyelv a maga különleges lejtésével. Egy új, eddig ismeretlen nép sajátos nem egyszerű sorsával, szövevényes és izgalmas történelmével, annak mérföldköveivel, eseményeivel, melyek alakítottak a különböző korok sokszínű íróinak, művészeinek, gondolkodóinak sorsát, alkotásaikat, sajátos belső világukat, melyet tükrözte az általuk alkotott új valóság vagy éppen az adott, őket körülvevő reális világ síkja határozta meg, illetve az, ahogy ők látták, érezték, szemlélték, megélték azt. Nekik hála megélhettem, megélem jómagam is nap, mint nap és ezért hálás vagyok. Azért, hogy a két különböző, mégis oly hasonlóan mély (olykor mélabús, olykor ujjongó, rajongó) szláv és magyar lélek (és virtus), illetve tudat összefonódásából egy olyan spiritusz jöjjön a világra másodszorra is megszületve, aki egy nem mindennapi kaleidoszkópon át látja a külvilágot, ragad meg tollat és papírt, megértésre nem számítva ugyan, de titkon remélve azt, hogy ezáltal adhat másoknak és teremthet:

Élményt, értéket, reményt, egy új szellemi vagy lelki kalandot, különleges pillanatot, eddig meg nem fogalmazódott vagy éppen megfogalmazódott, de ki nem mondott, meg-, és át nem élt, be nem vallott gondolatot, egy új fókuszt, látásmódot, mely változást idézhet elő, vagy csak szórakoztató, mely elsőre akár érthetetlen vagy felháborító is lehet, mert vagy fokozottan hiperrealista vagy éppen szürrealista, olykor kritikus vagy az el nem fogadottal elfogadó és egyben megértő. Ez vagyok én, egy sajátos fúzió, egy normákat nem követő új normatíva, aki a maga módján normális és nem normális is egyben, a nevem pedig:

Lazarev Oleg, aki egyben Alekszandrovics is.