A történet 1995-be vezet vissza, amikor két jóbarát, Kertész Tamás és Töller Gábor, megelégelve a törzskávézókban tétlenül eltöltött órákat elhatározta, hogy zenélni kellene. Hangszerként mindketten a gitárt választották, így hamarosan elindult a kutatás basszusgitáros, dobos és énekes után. iskolatársa, Siklósi Richárd személyében.
1995 végén dobosként csatlakozott egy másik iskolatárs is, és új
sághirdetés útján csakhamar énekes is érkezett, Dömötör Balázs személyében. Az így létrejött zenekar a Full Circle nevet kapta, és az első (ebben a felállásban egyben utolsó) koncertre is sor került a Tölgyfa Galériában. Ekkorra a zenekarnak már több, életképesnek tűnő saját száma is volt, és a feldolgozások szép lassan kiszorultak
A Tölgyfa Galériás koncert után új dobos után is kellett néznünk, majd egy szép napon Kertész Tamás is bejelentette, hogy élete új fordulatot vett, és elhagyta a zenekart. Új szólógitárosunk Stumpf András lett. Az elkövetkező időszak koncertezéssel, számok írásával telt. Ebben az időben igazi, lelkes amatőr bandát láthattak azok, akik Full Circle-koncertre mentek. Dömötör Balázs egy idő után kiszállt, helyére Enyedi Dániel érkezett, illetve egy igazán tehetséges, nálunk fiatalabb billentyűs, Boross Balázs is csatlakozott, kisvártatva pedig megtaláltuk álmaink dobosát, Győző Gábort.
1997-ben túl jópár koncerten (melyek közül néhányat az akkor általunk etalonnak tartott A Kert zenekar vendégeként adhattunk), a banda makacsul azon dolgozott, hogy nagyobb nyilvánosságot kapjon. Negyedik helyezettek lettünk egy országos tehetségkutató fesztiválon, ahol felfigyelt ránk a Metal Hammer magazin egyik munkatársa. a szólógitárosi posztot is felvette működési körébe. 1998-ban felvettünk egy négyszámos demót a HSB Stúdióban. A zene gyerekbetegségei ellenére is általános tetszést aratott azok körében, akiket valamilyen módon sikerült elérnünk.
1999. őszén a banda hirtelen megszűnt. Úgy tűnt, a tagok többsége elfáradt abban, ami miatt a magyar bandák többsége egy idő után feladja – meggyőződésünk, hogy jó, amit játszunk, szervezkedünk koncert- és kiadóügyben, mégis, valahogy nem növekszik a közönségszám, és – az sem segít, hogy a dalszövegek angolul íródtak - a kiadók sem igen harapnak a zenekarra. FLOP – első menet
2000. legelején Töller Gábor megunva a semmittevést felhívta Siklósi Richárdot, hogy mi lenne, ha csinálnának egy búcsúkoncertet, amely kizárólag örömzenélésrol szólna – és a régi Full Circle-számok helyett csak feldolgozásokat játszanának. Csakhamar újra összejött egy banda, amelyben a régi zenekarban már megfordult emberek játszottak. A búcsúkoncert nagyon jól sikerült, így elhatároztuk, hogy (a nagy magyar klasszikusok példáját követve mi is) együtt maradunk. Az új zenekar neve: FLOP. Ezen a koncerten a közönség soraiban ott volt Kövi Lóránt, aki Töller Gáborral a 2000-es év európai pearl Jam koncertkörútjának néhány állomására együtt utazott. Gábor később vokálozni hívta Őt a zenekarba Balázs mellé. Jó ideig csak feldolgozásokkal koncerteztünk, s csakhamar némi ismertségre is szert tettünk a városban. A tagok ekkor Dömötör Balázs, Stumpf András, Győző Gábor, Siklósi Richárd, Töller Gábor voltak.
2001-ben meghívást kaptunk egy amerikai szimfonikus zenekar turnéjára (itt Boros Balázs újra beszállt), melynek során három számunkat nagyzenekarra áthangszerelve játszhattuk el. Így jutottunk el Brassóba és Prágába is, mindkét helyen nagy sikert aratva. A lelkesedés újra a régi volt, saját számok kezdtek születni. Második menet
2001. őszén András újra kiszállt, helyére Horváth Attila, A Kert zenekar gitárosa került. Innentől kezdve egyre több lett a koncert, a szekér meglódulni látszott – amatőr szinten. Vokalista is érkezett Kövi Lóránt személyében, aki szép lassan felváltotta Dömötör Balázst. 2002. decemberében tartottunk egy sikeres Alice in Chains-estet a budapesti Wigwamban. Vendégzenekarként részt vettünk a Black-Out turnéjának több állomásán, eljutottunk az EFOTT-ra is, és 2003-ban döntőbe jutottunk a szarvasi Wanted Tehetségkutató Fesztiválon. Ennek köszönhetően játszottunk a 2003-as Hegyalja és a Wanted fesztiválokon, és első ízben játszottunk a Szigeten is.
2003 augusztusában megjelent a Flop bemutatkozó, 5-számos EP-je. A Metal Hammer-ben megjelenő igen pozitív koncert- és CD-kritikáknak köszönhetően országszerte egyre többen akadtak olyan emberek, akik már hallottak a zenekarról. Már vagy százan is voltak egy-egy koncerten, és néha már hívtak is minket játszani. Ekkortájt igen intenzív koncertidőszakban jártunk, nagyobb helyekre is eljutottunk (A38, Wigwam, fesztiválok), lehetőséget kaptunk a Magyar Rádió 8-as stúdiójától három számos demó felvételére, és egyre többször került szóba egy esetleges nagylemez.
2004. elején Győző Gábor kiszállt a zenekarból, helyére Kapiás Gábor érkezett, aki a zenét egészen más szintre emelte, és ezzel együtt a másik négy embert is. A koncertek zeneileg is egyre jobbak lettek, a sok fellépés segítette Gábort, hogy beolvadjon a zenekarba. 2004. nyarán két másik zenekarral összefogtunk, és megpróbáltunk egy országjáró körutat megszervezni: kíváncsiak voltunk, mire megy három tehetségesnek és jónak tartott zenekar, ha „utcáról betérve”, hátszél nélkül turnézni próbál. Az eredmény siralmas lett: a tervezett kb. tizenhárom állomás közül tizenegy ígéretet kaptunk, és végül három koncert jött valójában össze. Harmadik menet
A 2005-ös tavasz koncertezéssel, de inkább lemezre való készülődéssel telt. Leginkább Budapest kisebb-nagyobb klubjaiban fordultunk elő, de jártunk az Alföldön, valamint Szombathelyen is. A nyáron eljutottunk pár fesztiválra (Fesztergom, EFOTT, Sziget), illetve ellátogattunk Kaposvárra is, immáron másodízben. Ezidőtájt leforgattuk első videoklipünket is a Sidenote című számra, mely a Viva TV Megawatt című műsorában debütált még a nyár folyamán. Mindezek mellett energiáinkat legfőképpen a nagylemezanyagunk felvételére koncentráltuk. Hidasi Barnabás hangmesteri/produceri közreműködésével rögzítettük az anyagot, melyet a dunakeszi HSB stúdióban kevertek és mastereltek meg.
