eClassic

Hiányzó (színház)történetek. Fejezetek az 1960–1970-es évek „amatőr” színházainak a történeteiből

A Hiányzó (színház)történetek olyan átfogó színház- és kultúrtörténeti kutatás, amely elsősorban az „amatőrnek”, „alternatívnak”, „kísérletinek”, „függetlennek” tekintett színházak, társulatok, intézmények és alkotók történeteit vizsgálja az 1960-as évektől napjainkig. Ezen időszak színházi kísérleteinek szisztematikus kutatása az elmúlt évtizedekben az európai színháztudományi tendenciák egyik legaktuálisabb területévé vált, éppen abból a sajátos kultúrtörténeti helyzetből kiindulva, hogy jelen pillanatban annak a korszaknak a legvégén vagyunk, amikor még lehetőségünk van a hatvanas és hetvenes években aktív alkotókkal és emlékeikkel tényleges párbeszédbe lépni, azokat bekapcsolni vizsgálatainkba. Ennek ellenére hazai kontextusban csekély számú kutatás indult a marginalizált, a hatalom és a hivatásos színház képviselői által gyakran háttérbe szorított, kísérletinek tekinthető színházesztétikák, gyakorlatok feltárására, emlékezetének megőrzésére. Ez a kutatás lehetőséget ad azoknak a vidéki és budapesti alkotóknak, csoportoknak, intézményeknek és fesztiváloknak a feltárására, amelyek eddig kimaradtak a hazai színháztörténeti vizsgálódásokból. A kutatás első fázisában – a 2021 és 2024 közötti időszakban – kutatócsoportunk az „amatőrnek” tekintett színházi csoportoknak és intézményeknek az 1961 és 1972 közötti történeteit és elérhető dokumentációját dolgozta fel és t***e ténylegesen vagy metaadatok formájában – elérhetővé (www.hiaszt.hu). A kötetben olvasható tanulmányok pedig a kutatás által vizsgált csoportok, előadások, intézmények, alkotók történeteit és az „amatőr” szcénához kapcsolódott jelenségeket elemzik.

Tartalom:

Imre Zoltán: Színháztörténet-írás, technológia és archívum. A Hiányzó (színház)történetek céljai, módszertana és (eddigi) eredményei

„Amatőr” elméletek

Deres Kornélia: A gondoskodás gyakorlatai és a Hiányzó (színház)történetek: módszertan és történetírás
Imre Zoltán: A Kádár-korszak (színházi) retorikája és a hatalomgyakorlás módozatai. Az „amatőrmozgalom” retorikai alakzata 1973-ban
Kalmár Balázs – Ring Orsolya: Láthatóság és színháztörténet. Egy kutatás tapasztalatai
Imre Zoltán: Hiányzó dokumentumok, archívumok és „amatőrök”. Archiválási gyakorlatok tanú(l)ságai a Hiányzó (színház)történetek című kutatásban
Ring Orsolya: Munkásszínjátszás, amatőrök, „alternatív” színház?

„Amatőr” tÖrténetek

Schuller Gabriella: Kabaré, szegény színház, politikai rítus. Rendezői játéknyelvek az Universitas előadásaiban, 1962–1974
Sándor Panka: Egy hőskorszak kezdete. A Tatabányai Bányász Színpad története
Kalmár Balázs: „Egy szószéket a sok közül kibérlek”. Mensáros László XX. század című estje mint emlékezethely
Sándor Panka: A Munkásszínjátszók Országos Találkozója, 1973–1981
Kalmár Balázs: Politika a Gőzfürdőben. A politikai megszólalás színházi lehetősége(i) és keretezése(i) a kádári konszolidáció idején
Schuller Gabriella: Dokumentumszínházi előadások az amatőrszínházak repertoárján, 1962–1972
Kalmár Balázs: Emlékezet és felejtés határán. A Népművelési Intézet anyagai és kutathatóságának problémái
Imre Zoltán: Találkozási helyek és (színházi) átjárások. Grotowski, Wrocław és a magyar „amatőrök”
Schuller Gabriella: Az Universitas Együttes külföldi vendégjátékai, 1962–1974
Imre Zoltán – Ring Orsolya: A színházi kritikáról. A Színházművészeti Szövetség 1973-as közgyűlése
Hidi Boglárka – Imre Zoltán – Kalmár Balázs: Dokumentumok a Szegedi Egyetemi Színpad történetéből

Névmutató

A kötetben szereplő tanulmányok megjelenési helyei

A kötet szerzői

Biblioburro, l’âne bibliothèque, c’est Luis Soriano, instituteur colombien, qui en a eu l’idée. Chaque samedi, bénévolement, et avec la complicité de ses ânes Alpha et Beto, il a décidé de porter la culture écrite jusqu’aux communes les plus reculées du nord de la Colombie. Auprès des enfants, dont peu lui importe qu’ils soient enfants de simples paysans, de Farcs, de paramilitaires, ou de membres de cartels de drogue, Luis Soriano lit et fait lire des livres, assure le soutien scolaire, organise des spectacles de marionnettes. C’est une histoire simple dans un pays compliqué, une histoire de culture dans un pays de guerre, une histoire burlesque entre Luis et ses ânes. C’est surtout une histoire humaine, tant la relation que Luis entretient avec les enfants est généreuse et positive.