IR Life

🤐Őszinte leszek: a „skinnytok” trend számomra már-már PTSD-szerű érzést kelt — még akkor is, ha ma már nincs testképzavarom.
Én a 2000-es években nőttem fel, amikor ez a trend már egyszer végigsöpört a világon. Az akkori popkultúra élén olyan ikonok álltak, mint Paris Hilton, Britney Spears vagy Christina Aguilera — akikre akkor én is felnéztem.

És persze ott volt a klasszikus Topmodell leszek műsor is, ahol szó szerint meggyalázták az M-es — sőt néha még az S-es — lányokat is. 🙄

Így hát első kézből mondhatom: nagyon toxikus időszak volt.🥺

A „minél vékonyabb, annál jobb” narratíva teljesen eltorzította a 12–16 éves kori testképemet.
Eltorzította a saját testemhez való viszonyomat.
Eltorzította a sporthoz való kapcsolatomat.
És az ételekkel való viszonyomat is.

A mozgás nem az egészségről szólt, hanem arról, hogy minél többet égessen és bármi áron.
Az étel nem táplálék volt, hanem valami, amit kontrollálni vagy kerülni kell de rettegni tőle legalább is mindenképpen. Ha másért nem is akkor azért, hogy mit fognak szólni az emberek ha esetleg két levél salátával többet eszem.

Hosszú-hosszú évek kemény MENTÁLIS munkája volt ebből a gondolkodásmódból kilépni, ezért számomra elképesztő látni, hogy a világ ismét visszasodródik ugyanabba az irányba, ahol már egyszer jártunk.
Mintha semmit nem tanultunk volna belőle.

Te aki most ezt olvasod, kérlek tudatosítsd magasban, hogy a testünk nem egy trend!

Az izom nem csak esztétika.
Az izom anyagcsere-szerv.

Segíti a glükóz felvételét, javítja az inzulinérzékenységet, stabilizálja a vércukorszintet, és kulcsszerepet játszik az egészségünk hosszú távú fenntartásában.

Az erő, a mozgás és az izomtömeg és az evés nem az ellenségünk — hanem a védelmünk és az életben maradáshoz szükséges lételemünk.

💙Kérlek, ne hagyd, hogy egy ilyen ostoba trend határozza meg a saját testedről alkotott képedet.

Ha egyetértesz ezzel a gondolattal, oszd meg ezt a posztot, hogy minél több lányhoz eljusson akinek még csak formálódik énképe’
És ha van olyan ismerősöd, akinek szüksége lehet erre a szemléletre, küldd el neki.💙💙💙

Tudom, hogy a legtöbben azért kezdenek el edzeni, mert változtatni szeretnének a külsejükön: “Barack” fenék, laposabb has, kisebb szám a mérlegen…
Nincs is ezzel gond, hiszen valahol el kell kezdeni

DE! Kérlek, ne ez legyen az egyetlen motivációd!
Ha csak a tükörért csinálod, akkor a motiváció nagyon sérülékeny.
A tükör nem objektív,
A mérleg nem lojális,
A tested pedig nem egy gép.

Lesznek hetek, amikor mindent jól csinálsz, és mégsem látszik. Lesznek napok, amikor puffadtabbnak érzed magad. Lesz stagnálás. Lesz visszaesés. Lesz olyan időszak, amikor a hormonjaid, a stressz, az alváshiány egyszerűen felülírják az elvárásaidat. Lesz olyan, hogy gyűlölni fogod az egészet és még azt is megkérdőjelezed majd, hogy minek kezdtél bele. Ez ilyen…
Ha a célod kizárólag az, hogy „jól nézz ki”, akkor ezek az időszakok identitásválságot fognak magukkal hozni, mert ha nincs látványos változás, úgy érzed, nincs eredmény. Ha nincs eredmény, úgy érzed, nincs értelme. És ha nincs értelme, abbahagyod.
Ezért olyan rövid életű a legtöbb „újrakezdés”.

Az igazi változás nem akkor történik, amikor valaki megdicsér, hanem amikor akkor is elmész edzeni, amikor nincs kedved. Amikor akkor is tartod magad a rendszeredhez, amikor épp nem látszik rajtad. Amikor rájössz, hogy erősebb vagy, mint a kifogásaid.

Ha közben elkezded észrevenni, hogy jobban alszol. Hogy több az energiád. Hogy stabilabb a hangulatod. Hogy a tested nem fáj, hanem tart. Hogy a fegyelmed erősebb lett, mint a pillanatnyi hangulatod… Az az a pont ahol valóban elkezdődik az építkezés.

A külső változni fog: hol gyorsabban, hol lassabban, de az amivé közben válsz – az marad.