TSMT Modell

tben a központi idegrendszeri sérült gyermekek megsegítésére használta, majd multidiszciplinális ismeretei hatására kiterjesztette elméletét és a kapcsolódó gyakorlatot más típusú – eltérő idegrendszeri fejlődést mutató – gyermekek irányába: figyelmi problémák, hiperaktivitás, tanulási nehézségek, megkésett mozgás- és/vagy beszédfejlődés beszéd, autizmus, stb. A HRG vízi terápia alkalmazása mellett Katalin létre hozta az azonos koncepcióra épülő, de tornatermi körülmények között alkalmazható TSMT módszert, melynek egyéni és csoportos változata is létezik. A módszerek alkalmazását minden esetben neuroszenzomotoros vizsgálat előzi meg, melynek megalkotása szintén Lakatos Katalin nevéhez fűződik: 2006-ban doktori értekezése az általa kialakított Állapot- és mozgásvizsgálathoz kapcsolódott, mely elismert vizsgálómódszer lett; 2011-től korai haláláig intenzíven dolgozott a Longitudinális Komplex Vizsgálat létrehozásán. A gyermek mindennapi általános tevékenységei és az iskolai teljesítménye is az említett szintek egymást meghatározó működési összhangjának eredményei. Ahhoz, hogy ügyesen, okosan, könnyen alkalmazkodva, koordináltan mozogva, kiegyensúlyozottan tudjon viselkedni, minden terület optimális működésére szükség van. A neurodiverzitás általános jelenség; amíg nem zavarja a teljesítményt, elfogadhatóak az egyes személyek közötti különbségek, amikor azonban ez nehézséget okoz bizonyos területek funkcióiban, az egyén segítségre szorul. A speciális megsegítést igénylő neuroszenzomotoros eltérések felfedezésében segítenek a fent említett vizsgálatok. A vizsgálatok és a TSMT/HRG terápiák rendszerének kiemelkedő jelentőségét a szemlélet (tünetek oki megközelítése) és az eltérések korrekciójára alkalmas terápiás eljárások egysége adja.