Kult-kár

ELCSENDESEDETT A MINIVIHAR❓ Gondolatok az idei MUNKÁCSY-DÍJ után... 🏆

💬 Az úgynevezett szakma részéről két hozzászólást hallhattunk:
Bordács Andrea és Nagy T. Katalin

Mit mondanak ők?
🔘 Bordács azt mondja, hogy annak ellenére, hogy Vészabó nem érdemli meg a díjat és hogy nem is volt a jelöltek között, nem szabad visszavonni a kitüntetését. Miért? Mert esetleg ez precedenst teremtene; amikor a „szakértői” döntéssel nem ért egyet a művészvilág vagy a közönség, akkor erre hivatkozva máskor is követelhetnék a díj visszavonást.
Azt állítja, hogy a kitüntetettek 98-99 százaléka vitán felül áll, tehát ez azt jelenti, hogy 100 kitüntetettből maximum 2 tévedés lehet. Kérdés? Honnan veszi ezt a számot? Mire alapozza ezt az adatot? Átnézte visszamenőleg az összes Munkácsy-díjas művészetét? És persze azt is, hogy kik voltak még jelölve mellettük, akik nem kapták meg? Összehasonlította művészetüket, majd kijött neki az, hogy 98-99 százalék? 🤔
Aligha!!!
Kapásból fel lehetne sorolni jó pár Munkácsy-díjast, akiknél nem indokolt az elismerés és ha idevesszük azokat, akik nem kapták meg, pedig jogos lett volna és idevesszük azokat is, akik bár jelöltek voltak, de a náluk gyengébb alkotó kapták meg, akkor tuti, hogy nem 98-99 százalék jönne ki.

🔘 Mit mond Nagy T. Katalin?
Ő az, aki a szakmára, a szakmaiságra hivatkozik. Nevezetesen, hogy a díj nem tetszik-nem-tetszik kérdés, hanem szigorú szakmai döntés eredménye.
Ezzel egyet érthetünk.
De óvatosan ezzel a szakmaisággal! ☝️
Először is tisztázni kéne, hogy mitől lesz valaki/valami „szakmai”, hogy kik tartozhatnak a szakmai elithez?
A szakma, ha van, akkor az megosztott. Nem Vészabó ügyében, hanem más alkotók megítélésében. És akkor kinek van igaza? Annak, aki hangadó tud lenni.
Tudjuk, hogy a másként vélekedők eleve nem kerülnek döntéspozícióba, se a bal, se a jobb oldalon. Tehát, ha valaki kritizálja mondjuk a Művészeti Akadémia egynémely kitüntetett és ösztöndíjban részesített alkotóját, azt a jobb oldal nem látja szívesen és ha emellett kritizálni meri a baloldali szellemiségű művészek egynémely megnyilvánulását, munkáját, alkotóját, pozícióját, elismerését, akkor aztán végleg elvágta magát, mert többé senki sem áll vele szóba. Egyik oldalon elhallgatják, a másik oldalon meg szakmaiatlannak nyilvánítják. 🤷‍♀️
Feltűnő, hogy miközben Nagy T. a szakmára apellál, aközben ő is csak Vészabót meri kritizálni!
Persze, mert az jogos és mert BIZTONSÁGOS!
Hát, ha már szakmaiságról beszél, akkor ennél egy lépéssel tovább kéne menni és rá kéne mutatni a többi tévedésre is!

➡️ Mára sikerült ezt a szerencsétlen helyzetet úgy leegyszerűsíteni és úgy beállítani, hogy van Vészabó, aki nem is volt jelölve, de a korrupt rendszer kitüntette, megkerülve a „szakmát”, de amúgy minden más rendben van.
Holott nincs rendben‼️ És itt kéne a dolgot megragadni‼️
De nem itt akarják megragadni, mert akkor világossá válna, hogy a szakmával baj van, hogy a jelenkori magyar képzőművészet teljességgel zavaros és korrupt.

Két dolog feltűnő a történetben!
1️⃣: hogy a kezdő pillanatban az indokolatlan díjazottak között Vészabó mellett még mások neve is felmerült. Pl. Törley, Albrecht.
2️⃣: a „szakma” azonnal úgy forgatta ki, hogy csak Vészabóval van baj, a többi indokolatlan, hibás döntés szóba se került.
➡️Hát micsoda következetlenség ez?? Amikor csak azt a hibás döntést akarják kritizálni, ami politikai mutogatásra is alkalmat ad. Hogy a díjazottak közül más sem érdemli meg? Kit érdekel! 🤷‍♀️
Világosan látszik, hogy rájöttek, hogy ha túlságosan nagy teret kap a Munkácsy-díj odaítélésének vizsgálata, netán visszamenőleg is, és általában a képzőművészeti díjak, lehetőségek, ösztöndíjak és pozíciók osztogatása, (ideértve a Barcsay-, a Derkovits-, az Esterházy-, stb díjakat, valamint a kiállításokon elnyerhető kitüntetéseket) akkor bizony sok visszás „szakmai” döntés kerülne napvilágra.

➡️ A "bizottság" lemondott! De mikor??
Amikor már nem tudott tovább lapulni!
Amikor kb. egy hete ment a hangos polémia arról, hogy vajon kik voltak a bizottságban és mi volt a szerepük? Amikor javában ment az aláírásgyűjtés.
A javaslattevő szakértői bizottság (hogy mennyi szakértő van a képzőművészetben!) azért sunyi és etikátlan, mert nem azonnal mondott le. Remélték, hogy majd csak elcsitul a lárma. Nem akkor mondtak le tehát, amikor megjelent a hír Vészabó Munkácsy-díjáról! Ha nincs ez a felháborodás-hullám, akkor nem mondtak volna le! Kivártak, lapítottak, majd a kormányra mutogatva távoztak. „Mi mossuk kezeinket, mi nem tehetünk semmiről!”
Hát, nehogy már hőst csináljunk belőlük‼️
(Érdekes kérdés, hogy jövőre kik lesznek ebben a bizottságban, netán visszaszivárognak néhányan a régiek közül? És az újak jobb, vagy rosszabb javaslattevők lesznek, mint az ideiek, vagy pont ugyan olyanok? Majd kiderül?) 🤔

Nem a „bizottság” indította a petíciót, egyáltalán nem tettek semmit. Hallgattak!

🔘 Verebes György, az egyik bizottsági tag a következőt mondta:
„Morális okok miatt hoztuk meg ezt a döntést. A minisztériumnak és a miniszternek megvan a joga, hogy más jelölteket is támogassanak, mert ez egy miniszteri díj. És soha nem volt olyan, hogy teljes mértékben elfogadta volna a minisztérium a javaslatainkat. Ám a bizottság tagjaiként mi is csak a díjátadó napján értesültünk, hogy milyen mértékben más emberek részesültek az elismerésben. Ma megkerestük Hankó Balázs minisztert, és közöltük vele, hogy Munkácsy-díj Bizottsága szakmailag nem tud egyetérteni ezzel az összetétellel. A nevünket nem akarjuk hozzáadni. Ez a döntés nem politikai, nem személyes, pusztán szakmai döntés volt.”
➡️ Vegyük észre, hogy surran ki a felelősség alól! ☝️
Mikor mondta ezt? Akkor, amikor már muszáj volt valamit mondani és valahogy meg kellett oldani, hogy ne égjenek be, hogy hősként távozzanak. Ezt egyébként a különféle hírportálok, a maguk leegyszerűsítő kommentárjaikkal elő is segítették. A 444 március 27-ei írása, már kizárólag a kormánypárti Vészabó és Hankó Balázs és a hős zsűri konfrontációjaként tálalja a történteket, holott nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy nem csak Vészabó „művészetével” van baj, hanem jó pár más kitüntetett, futtatott, elismert, támogatott (khm) alkotóéval is, akiket a mindenféle kontroll nélkül működő „szakma” támogat‼️
Ezeket a „szakmai” döntéseket soha senki sem vizsgálta felül, holott indokolt lenne!

Ja és az a baj, hogy mindez cseppet sem meglepő, és valljuk be, ma már senkit nem is érdekel ez a történet! A „szakmát” se. A minivihar elcsendesedett, a Munkácsy-díj megvan, hát akkor meg...? Minden marad a régiben! 😶

‼️ Ja és még valami...
Idén nem rendezték meg a Hegyvidék Galériaban a díjazottak kiállítását. Miért?? 🤔
2017. óta minden évben erre sor került. Most miért nem?
Hm... pedig garantáltan sokan megnézték volna! 😊

MAGYAR SAJTÓFOTÓ
(Ernst Múzeum, azaz Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ 04.13.- 05-27.)
Az utóbbi időben rendszeresen letiltották a kortárs képzőművészeti eseményeket kritizáló írásainkat. Most ismét megpróbáljuk, hátha sikerül a Magyra Sajtófotó című kiállításról pár gondolatot megosztani.

Egyáltalán van még sajtófotó?
Hát persze, hogy van, mert amíg képeket közlő sajtó van, addig sajtófotó is van, jóllehet a nyomtatott sajtó státusza nem pont ugyan az, mint mondjuk 30-50-120 évvel ezelőtt volt, ebből következik, hogy a sajtófotó státusza is változott, már csak azért is, mert tulajdonképpen a sajtófotók jelentős része nem is nyomtatásban, hanem a neten jelenik meg és, mondani sem kell, másként hat és más a recepciója mondjuk egy fekete-fehér
címlapfotónak a rikkancs kezében, mint egy pici színes képnek scrollozó hüvelykujjunk alatt.
Na és persze mindenki sajtófotósnak tarthatja magát, aki ott van-jelen van és felemeli telefonját, hogy aztán hosszabb-rövidebb kommenttel kiegészítve megossza a saját felvételét valamely közösségi oldalon.
A kiállítás anyaga azt sugallja, hogy idén (sem) kizárólag a szakmai szempontok alapján válogatták össze a műveket, hanem ideológiai-világnézeti-pártpolitikai szempontok is nagyban közrejátszottak. Amúgy az külön téma lehetne, hogy mik is azok a sajtófotót értékelő szakmai szempontok-kritériumok?
Mindemellett természetesen akad pár kiváló, néhány egész jó és több tűrhető munka, viszont meglepően sok a rendkívül gyenge produkció, amelyeknél nyilvánvaló, hogy a fotós nem tudta, mit hogyan kéne sajtófotósként fényképeznie, (és még a szerencse, vagy a véletlen sem sietett a segítségére) a közönség pedig nem érti, hogy miértek került beválogatásra és bemutatásra.

A másik teremben André Kertész fényképei láthatók.
Ezek nem sajtófotók, illetve nem azzal a céllal készültek, hogy sajtófotóként beszéljenek róluk, mint mondjuk Robert Capa (ha már Capa Központban vagyunk) nevezetes felvételeiről.
Kertész bárhol, bármiről, a nagyon kevésről is tudott fényképet készíteni, igazából, pont akkor volt a legjobb, amikor nem a nyüzsgő világra irányította kameráját. Csendes (művészi
dokumentarista) képeiben sokkal több tartalom halmozódik fel, mint a szomszédteremben kiállító néhány sajtófotós direkt-dámai alkotásában.

És végül…
Kissé értelmetlenül és ügyetlenül az első terembe a LET’S PET! című erőltetettre és szánalmasra sikerült kiállítás került. „A… kiállítás, valamint az azokat előkészítő, fél éven át zajló workshopok központi témái az állat, az állati és az emberi érzékelés, az ember és az állat együttélésének formái, változatos viszonyai, illetve azok fotografikus bemutatása voltak. A workshopok során a résztvevők és az előadók különböző tudományterületek eszközeivel
vizsgálták e témákat, az állat-ember barátságtól kezdve a haszonállatok sorsán át az internetet felrobbantó cicukás-kutyulis képekig” -olvashatjuk a bevezetőben, de ebből a sok
munkából és előkészítő worksopingolásból semmi sem látszik. Csupán néhány érdektelen, közhelyes, erőltetett fényképfelvétel.

Ráér jövőre elolvasni! 🤓😁
https://amu.hvg.hu/2022/11/30/a-kozteri-giccs-otven-arnyalata-kolodko-mihaly-szobrairol/

https://24.hu/kultura/2022/12/30/ismeretlen-magyarorszag-budapest-kolodko-szoke-gabor-miklos-munkacsy-kozlekedesi-baleset-csodaszarvas-szoke-gabor-miklos/

BÚÉK!! 🥂🎉

A köztéri giccs ötven árnyalata. Kolodko Mihály szobrairól – A mű Kolodko Mihály, miniatűr szobraival berobbant a köztudatba és a köztérre. Budapest szó szerint tele van a plasztikáival, fokozva a vizuális zűrzavart az esztétikai katasztrófa sújtotta övezetnek tűnő fővárosi emlékmű-térképen. A siker töretlen, pedig meg kellene beszélnünk, ...