Azbej Tristan

Egyházfő, lelki vezető, túlélő.

Nagy öröm volt Budapesten újra találkozni Őszentsége II. Efrém Ignác szír ortodox pátriárkával, akivel legutóbb Damaszkuszban beszélhettem a háború legsötétebb éveinek tapasztalatairól.

Közelről láthattam, milyen erővel és hittel tartotta egyben közösségét a szíriai polgárháború és az Iszlám Állam pusztítása idején — még azt követően is, hogy a konfliktus kezdetén merényletet kíséreltek meg ellene.

Mostani, testvéri hangulatú találkozásunkon Őszentsége ismét megerősítette: Szíria jövője csak békére, jogbiztonságra és a vallási-etnikai közösségek egyenlő méltóságára épülhet.

Különösen jó érzés volt hallani, milyen hálával emlékeznek a magyarokra, akik a háború legsúlyosabb időszakában nemcsak humanitárius segítséget nyújtottak és hozzájárultak az újjáépítéshez, hanem hangot is adtak azoknak, akiket a világ sokszor nem akart meghallani.

His Holiness Patriarch Mor Ignatius Aphrem II

Tegnap véget ért a kormányzati megbízatásom.

Este pihentem egyet.

Ma pedig már egy bécsi magánlátogatáson beszélgettem katolikus szervezetekkel és libanoni barátaimmal a közel-keleti béke és a libanoni keresztény közösségek jövőjéről.

Az ember idővel megtanulja, hogy a titulus fontos lehet, de nem minden. A küldetés megmarad, a szolidaritás megmarad, a zene megmarad…

3155 nap. Ennyi időn keresztül szolgálhattam államtitkárként Magyarországot és a nagyvilágban ártatlanul szenvedő keresztényeket valamint más rászoruló embereket.

Emelt fővel távozom a világ első, az üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkárságának éléről. Egy új szakterületet építettünk fel, több mint 60 országba vittük el humanitárius támogatásainkat, a magyar emberek szolidaritását, és emberi életek tízezreit segítettük megmenteni.

Ebben a szolgálatban benne volt minden tudásom, erőm, lelkesedésem és a szívem. “All in” éltem meg a hivatásomat. A humanitárius ügyet szolgáltam háborús övezetekben, menekülttáborokban, a Szentföldön, Afrikában, a világ más tájain, és a legmagasabb szintű diplomáciai tárgyalóasztaloknál is, mindig ugyanazzal a céllal: a keresztényi szolidaritás és a magyar érdek képviseletével.

Köszönöm a kormányzati döntéshozóknak, akik elindították ezt a szolgálatot. Köszönöm mindenkinek, aki munkatársként, partnerként, támogatóként vagy akár csak egy imával mellénk állt az elmúlt években. Hiszem, hogy a Hungary Helps Program nem csupán egy politikai kezdeményezés volt, hanem a magyar emberek együttérzésének és segítő szándékának kifejezése.

Köszönöm a családomnak, szeretteimnek és barátaimnak, hogy elfogadták: az életem jelentős részét ennek a missziónak szenteltem.

Legfőképpen pedig köszönöm Istennek, hogy meghívott minket arra, hogy az eszközei lehessünk. Deo gratias!

Bízom benne, hogy az új kormány is felismeri nemzeti küldetésként az ügyünk jelentőségét, és folytatni fogja a Hungary Helps Programot. Amennyiben így tesz, utódomnak eredményes munkát kívánok, és a hivatalos átadás-átvételen túl is készséggel osztom meg mindazt a tapasztalatot és tudást, amelyet az elmúlt kilenc év során szereztem.

Államtitkárként most búcsúzom, de civilként továbbra is ezt az ügyet szeretném szolgálni. Arra kérek mindenkit, aki fontosnak tartja az üldözött keresztények melletti kiállást, hogy csatlakozzon hozzám, hozzánk, az üldözött keresztények barátainak közösségéhez:
https://www.facebook.com/groups/velemtettetek/

Végül még egy üzenet az üldözött keresztény testvéreknek: nem hagyunk magatokra titeket, nem lesztek egyedül, mellettetek állunk, Magyarország segít
🇭🇺🤝✝️